Hipnózis

Kiemelések

Idézetek (Yellow highlights)

"Az érzelmi biztonság a legfontosabb érték, s mégis, milyen nagyon eszméletlenül ritka. Súlyos érzés ráébredni, mi mindent ismételtem eddig, akaratlanul."
— 2026. 04. 04., 15:22 | Page 137

"Ha nincs mögötte emberi érzés, empátia, az intellektus köpeny lesz csupán, ugyanolyan unalmas és áthatolhatatlan, merev köpeny, mint önmaga hiánya."
— 2026. 04. 04., 15:35 | Page 139

"Belékaroltam, s csak sétáltunk. Nem terápiáltam, nem ítélkeztem, nem szerettem belé, nem korrigáltam sérült apaképemet általa, az ambivalenciát nem vezettem át illúzióba, nem gyógyítgattam rajta csalódottságaimat, s nem oldottam meg az életét. Csak köröztem vele a parkban, és meghallgattam mint barát. Láttam, hol tart, s magamat is láttam, hol tartok. Megtartottam, hogy ne dőljön el, s hazamentem utána."
— 2026. 04. 05., 10:35 | Page 144

"Az ellenazonosulás, noha látszólag ellentétes, mégis úgy hat, mint egy azonosulás, mert a referencia ugyanúgy egy másik személy marad, aki hat ránk, s így nem a saját, valós életünket éljük. Végeredményül ugyanaz a magány."
— 2026. 04. 06., 17:41 | Page 154

"Csak feküdni egymás mellett. Fogni egymás kezét. Nem csinálni semmit. Szabadon mondani, amit gondolsz, érzel. Akár sírni. Kérdezni. Eszedbe jut valami hülyeség, elmesélni. Egy álmot, egy egyszerű kis történetet. Egy bonyolultat, komolyat. Tanulsággal, tanulság nélkül, mindegy, megosztani egy darabot magadból. Büntetés, szankció, bírság, ítélet, közöny nélkül. Szabadon."
— 2026. 04. 06., 17:54 | Page 161

"Először tehát meg kell érteni."
— 2026. 04. 11., 8:34 | Page 185

"A fájdalom fejlemény, végre érzed, végre érezheted. Átéled a valódi veszteséged, és most elbírod, megbirkózol vele, mi akkor nem volt lehetséges. Gyógyulni kezdesz, és innen, életed végéig gyógyuló leszel. Gyógyulj. Szabad. Önmagad. Az lesz a társad, kinek büntetlenül mondhatsz igazat. Te magad leszel önmagad első társa. Megéled a valós érzéseidet, kifejezed őket."
— 2026. 04. 11., 8:48 | Page 185

"Nagyon erős jelzés, ha valaki nem tudja a nemet elfogadni válaszként, akkor az egy józanító marker, hogy erőszakkal állunk szemben."
— 2026. 04. 11., 9:02 | Page 188

"Sokáig azt hittem, a gondolataimnak, az érzéseimnek is ki vagyok szolgáltatva, nem tehetek velük szemben semmit. Hosszú és küzdelmes idő volt megtanulnom, hogy ez nem így van. Attól, mert érzek valamit, még hozhatok döntést. Attól, mert a gondolataim valamire kényszerítenek, a döntést az eltérő cselekvésről! mégis én hozom meg. Nem, nem könnyű eltérni a rögzült sémától, ez nem is kérdés. Ez élethosszig tartó, kemény edzés. Tehát akkor van mozgástér. A gondolat és az érzés jelzés, de nem verdikt. Nem végállomás. Nem állandó. Nem parancs. Csak jelzés. De nem te vagy, nem azonos veled. Vannak a gondolatok, és vannak az érzések, és vagy te. Te mindig ott vagy, a gondolatok és érzések pedig változnak. Nekik önmagukban nincsen cselekvőerejük. Cselekvőerőd csak neked van."
— 2026. 04. 11., 9:12 | Page 192

"Amikor az érzést már nem bírod el, már nincs hova menekülnie, akkor jön a test, akkor ki fog ülni a bánat, mi nem kapott szót, a test szélére."
— 2026. 04. 11., 9:12 | Page 193

"Figyelve van a testemre. Annak szükségére. És ezt lehet. Szabad. Sőt kell. Kötelező! Ha a veszteségre fókuszálok, az bezárja a teret. Ha arra, hogy mire tanít, mutat rá, hívja fel a figyelmet, akkor az kinyitja."
— 2026. 04. 11., 9:21 | Page 194

"egy kiszolgáltatott helyzetben lévő ember nem képes azonnal befogadni a valóságot. Mert az annyira ellentmondana az illúziónak, amit épített, amibe kapaszkodik, amiben él. De minden egyes hazugság egy kis hajszálrepedést okoz. Ha elfojtja, akkor gyengül, és egyre többet kibír. De ha megengedi magának az érzést, a fájdalmat, akkor elkezd benne tudatosodni. És ez a tudatosodás erővé áll össze, és amikor a kis apró felismerések nagy erővé érnek, akkor hirtelen be fogja tudni fogadni a teljes valóságot. Akkor már nem harít, nem dűlöngözi magát többet, akkor eljön a pillanat, amikor kimondja az igazat. És ott, akkor az igazság pillanatában már van annyira erős, hogy cselekedni tudjon."
— 2026. 04. 12., 15:57 | Page 202

"Ahogy itt állok, a háttérben szétárad bennem a szomorúság, a veszteség és a méltatlanság. De az előtérben már átkarol a saját méltóságom."
— 2026. 04. 13., 13:35 | Page 207

"Az egyedüllétem most egyszerre a fájdalma, a szabadsága, az erőm, a hiányom, a vágyakozásom, az egyensúlyom, a tudatosságom, a felnőttségem, a tévedésem, a javítételem, a tanulásom, és a szerelmem hitele is."
— 2026. 04. 13., 13:36 | Page 207

"Bergman-életműről"
— 2026. 04. 13., 13:40 | Page 209

"a pusztán alkotói képzeletbe és intellektusba vezetett élet hogyan tartja elfojtásban a mögötte rejlő érzelmeket, azt a látszatot keltve, hogy foglalkozva van velük, miközben valójában csak esztétikailag van, de nincsen, s mindez hogyan vezet végül az intimitás hiányába egy egyébként magasan intellektuális kapcsolatban."
— 2026. 04. 13., 13:39 | Page 209

"Akkor is felelős vagy, ha a döntésed nem tudatos, mert azért is felelsz, hogy tudatosítsd a döntéseidet."
— 2026. 04. 13., 20:32 | Page 210

"Az erőfeszítés igazolása, a megfelelés kényszere, a szeretet illúziója, vágya, reménye, az e képet sulykoló társadalmi nyomás, a családi minta, a séma kémiája mind összefognak, és benne tartanak: kész, te csak szeretni akarsz, de már rég függőé vagy. Mindannyian ezt akarjuk tulajdonképpen, csak az eszközeink mások: ki kifelé, ki befelé halad érte."
— 2026. 04. 15., 14:50 | Page 223

"És minél nagyobb az eltérés a fenntartott, idealizált látszat és a mögötte húzódó valóság között, annál komolyabb ideológiát kell szőni a csupasz hézagok kitömésére, és annál tovább marad az egyén a gyerekkor fogságában."
— 2026. 04. 15., 14:52 | Page 226

"Kifejleszted az erőt, hogy elbírod a saját fájdalmaid. És megérzed a saját méltóságodat benne. Meghaladod az agyadat, és odamész az érzéseidhez, és velük lélekezel a gondolataid kizárólagossága helyett. Együtt lélekeztek, mind, egyben. Te vagy a saját családod. Amíg el nem jutsz a saját hazugságodig, a saját kínzó magadra utaltságodig, addig ennek nem lesz vége."
— 2026. 04. 15., 14:57 | Page 227

"Mert van a függőségnek egy ilyen mély, alattomosan működő húzó-húzó ereje, hogy minden tudást elfelejtesz, vagy félreteszel, és minden racionalitásnak és józanságnak fölé nő a reményed, a hited, az akarásod, a vágyad, a sóvárgásod, az a félelem, hogy ha ezt az érzést elveszíted, akkor meghalsz, egy égő, regresszív pánik a mellkasban, ami legyőz mindent, tömény sötétséget látsz mindenütt, s csak egyedül az a másik, a téged szinte megölő szerelmed, ott tűnik fel egyetlen fényként. Noha az a fény éppen a belőled elszívott élet ereje. De kívánod, és vágyod, mert az övé, ott van nála a soha be nem teljesült, de illúzióként hazudott gyermekkor íze és biztonságot hazudó ölelése. A soha meg nem élt szeretetet hajszoljuk benne."
— 2026. 04. 15., 14:59 | Page 227

"Békés elengedés kellene, de ez függővel nem lehetséges. Tagadni, vádolni, hazudni fog a végsőkig átírt valóságképpel, erre számíthatsz. S amíg te magad is függő vagy, partner leszel ebben a véget nem érő magyarázkodásban. Ezért hat, mivel kívülről nem lehetséges, belülről kell elrendezned ezt. Úgy látni őt, mint a legfájabb részed kivetülését, és ezért a saját, belső, legfájabb részeddel kell békét kötnöd, hogy őt is elengedhesd útjára, meg magadat is szépen. Nem menekülni többet. Nem cserélni testet testre meg lelket lélekre. Csak elköszönni csendben, kifelé, s az összes munkát nem irányába, hanem befelé végezni el, annak gyökeréig merészkedve."
— 2026. 04. 15., 15:04 | Page 229

"Nem kell többé senkinek magyaráznom a tetteimet. Lefogtam a két kezemet, a két lábamat, hogy megmaradjak, csak én tudom, milyen erő van mögöttem. A legszerethetőbb részem tartom így életben, azt, aki független tőle. Nem viszem oda többé magamat, ahol bántanak."
— 2026. 04. 15., 15:06 | Page 230

"De beleengedem magam a fájdalom szabadesésébe a tudat jelenlétével, mi a szilárd elhatározásom a vissza nem térésre és egyben a mély érzelmi együttérzésem a saját veszteségemmel, és ennek megélése eláraszt a nyugalom és az öröm érzésével."
— 2026. 04. 15., 15:09 | Page 232

"Mintha ki volnék bélelve belülről az érzéseimmel, és azok megtartanak, ha eldőlnék."
— 2026. 04. 15., 15:10 | Page 232

Idegen szavak (Purple/Magenta highlights)

Említések (Blue highlights)

Linkek