Hipnózis 6-kor

Kiemelések

Említések

Vélemény

Idézetek

idézet:: Valószínűleg nincs az útnak sosem vége. Csak a halállal, az ostobasággal vagy a komplett tébollyal gondolhatja azt egy ember, hogy ő befejezte, végzett, készen van a fejlődéssel, ez teljesen nevetséges. Mindig csak egy lépést tudunk tenni befelé egyszerre, nem többet, és minden lépés nagy munka, és minden lépés után feltárul egy újabb lépés, újabb kihívás, újabb cél, újabb küzdés. Nem a végét kell megcélozni, hanem a progressziót. Azt lehetetlen kitűzni, hogy végképp megoldjuk, de azt látnunk kell, hogy valahonnan valahová haladunk. Az irányt ki kell jelölnünk, mint megtartóerőt, megengedve a tévedések lehetőségét. Hiszen ha már többé nem bízunk és nem kockáztatunk, akkor ott véget is ér mindenfajta fejlődési lehetőségünk, mert igen, a kapcsolódásban tudjuk megtapasztalni valós önmagunkat a teljes dimenzióban.

idézet:: Még ez a látszólagos nemgyász is részét képezi egy nagyobb ívű gyásznak, s általa nyerhük vissza minden elkobzott, megmérgezett belső szépségünket.

idézet:: De mégis. Semmi másra nem emlékeztem, csak erre, őrizted a szépségemet. Ez volt számomra a megszenvedett múltnak, mint romlott húsnak, egyetlen szerethető öröksége, mert mindig értelmet keresünk a szenvedésben, hogy elviselhetőbb legyen. Hordoztalak magamban egy ideig, féltve. Egyszerre a hiányod, és egyszerre a jelenléted. Végül megkerestelek.

idézet:: Haza kell menni. A szégyenhez. A bűntudathoz. A félelemhez. A fájdalomhoz. A veszteséghez. A kudarchoz. A magányhoz. A tévedéshez. Az önátveréshez. A hazugsághoz. Ott kell ülni vele. Kicsinek kell lenni. Ölbe venni. Megérteni. Elfogadni. Átélni. Hordozni. Elbírni. Elviselni. Kihordani. Megszülni. Megszeretni. Megismerni. Megérezni mindenkor, ha működésbe lép. És megvédeni. Nem elmenekülni.

idézet:: "Nem ismerkedünk törött szívvel."

idézet:: Ha bármelyik rész deficites itt, akkor nincs teljesség, nincs kölcsönösség, s a hiány mentén szakadni fog a vászon egy ponton. Mert lehet test mentén is kapcsolódni valakihez, az is egy kötelék, és lehet intellektus mentén is, és az is egy fontos dimenzió, de mégiscsak az érzelmeink azok, amelyek ezt össze tudják fogni és egységben tartani, és ezek akkor a legerősebbek, ha teljes körűek, vagyis fizikai és szellemi alapokon is nyugszanak, és közben állandó érzelmi áramlásban is vannak, s az érzelmi kommunikáció minden érzésnek, a nehezeknek, szorongatóknak és fájdalmasoknak is teret ad. Ezt nem lehet sokszor megélni, ez kétségtelen. Részeinkhez többen tudnak kapcsolódni egy életút során.

idézet:: Számos nőt a testén keresztül szükséges felszabadítani ahhoz, hogy megtapasztalja önmaga létezését. A férfiaknak legtöbbször nem a testükön keresztül, hanem a veszteségérzés megengedésén és az ahhoz való kapcsolódáson keresztül lehet visszaadni a szabadságélményt- Mindkettő nagyon pontosan megmutatja, mitől foszt meg elsődlegesen a mérgező szocializáció. A lányokat a saját testük fölötti kontrolltól, a fiúkat pedig az érzelmi szabadságtól. Mindkettő csonkítás, és mindkettő végzetes. Végső soron mindkettő a test és a lélek kettéhasadásához vezet.

idézet:: A kötődés azt jelenti, hogy benne maradsz az érzésben a félelemmel együtt. Vállalod a kockázatot, átadod magad annak a mély boldogságnak, aminek része a szorongás is, az aggodalom, a sebezhetőség. A kettő együtt jár, nincs egyik a másik nélkül, ez az egység, ez az érzelmi komplexitás. Ezt kell mélyen és szorosan átölelni, amikor a félelemtől nem megijedsz, hanem tudatosan fogadod el, ápolod és hordozod. Ez egyszerre nagyon súlyos. Megrendítő. Sorsfordító. És mérhetetlenül örömteli és felszabadító. Megérkezés. Ez a súly csakis érzelmi biztonságban elbírható. Az érzelmi biztonság pedig a kommunikáció, az érzelmek és gondolatok állandó és egyenletes közlése, és folytonos intimitás. Az egység minden eleme létkérdés, ha egy elem hiányzik, megbomlik az egység. Mert akkor ott valamit le kell takarnod, le kell fedned, el kell rejtened, el kell pusztítanod önmagadból, hogy kibírd. Akkor csak részekben tudsz kapcsolódni, az pedig fogsággá válik így. Megtapasztalni azt, életedben először, hogy figyelnek rád, úgy, ahogyan sohasem figyeltek korábban, beleértve úgy az érzelmi transzparenciát, mint a szellemi partnerséget, a kölcsönös és egyenrangú szexualitást, hordozza az örömét a jelen pillanatnak, a hiábavalóságát a múltnak s a jövő fölötti aggódást. Önkéntelenül félsz, hogy elveszítheted hiszen eddig sosem volt a tied, ez a figyelem pedig életadó erővé válik. Minden azon múlik, hogy együtt tudsz-e létezni ezzel a félelemmel. Az öröm félelmével. A szabadság felelősségével. A veszteség legetőségeivel.

idézet:: És nehéz, hosszas, gyötrő munka. Mert minden nőben ott egy kislány, aki várja haza az apját, s ezért eltűr sok mindent. Vagy minden nőben egy kislány, aki sajnálja az anyját, s azonosul annak terheivel, és öntudatlanul letiltja a saját boldogságát. S minden férfiban egy kisfiú, akit a magányos anyja magához láncolt érzelmileg, s nem engedett el. Vagy egy kisfiú, akiben az anyja a saját érzelmeit büntette meg. Vagy egy kisfiú, aki olyan szeretett volna lenni, mint az apja, mert akkor hátha kapcsolódni tudnak. Vagy éppen másmilyen, mint egy abuzív apa, mert akkor hátha ő különb lesz. De ezekben az esetekben mégiscsak, bárhogy is, de végereményben: a szülőt várjuk haza, hogy szeressen minket. De az a szülő már nem tud hazajönni. Mi tudunk csak. És nélküle.