Hipnózis 6-kor

Kiemelések

Említések

Vélemény

bármi is a lelkiállapotod - validál, mintha meghallgatna, megölel

Idézetek

idézet:: Valószínűleg nincs az útnak sosem vége. Csak a halállal, az ostobasággal vagy a komplett tébollyal gondolhatja azt egy ember, hogy ő befejezte, végzett, készen van a fejlődéssel, ez teljesen nevetséges. Mindig csak egy lépést tudunk tenni befelé egyszerre, nem többet, és minden lépés nagy munka, és minden lépés után feltárul egy újabb lépés, újabb kihívás, újabb cél, újabb küzdés. Nem a végét kell megcélozni, hanem a progressziót. Azt lehetetlen kitűzni, hogy végképp megoldjuk, de azt látnunk kell, hogy valahonnan valahová haladunk. Az irányt ki kell jelölnünk, mint megtartóerőt, megengedve a tévedések lehetőségét. Hiszen ha már többé nem bízunk és nem kockáztatunk, akkor ott véget is ér mindenfajta fejlődési lehetőségünk, mert igen, a kapcsolódásban tudjuk megtapasztalni valós önmagunkat a teljes dimenzióban.

idézet:: Még ez a látszólagos nemgyász is részét képezi egy nagyobb ívű gyásznak, s általa nyerhük vissza minden elkobzott, megmérgezett belső szépségünket.

idézet:: De mégis. Semmi másra nem emlékeztem, csak erre, őrizted a szépségemet. Ez volt számomra a megszenvedett múltnak, mint romlott húsnak, egyetlen szerethető öröksége, mert mindig értelmet keresünk a szenvedésben, hogy elviselhetőbb legyen. Hordoztalak magamban egy ideig, féltve. Egyszerre a hiányod, és egyszerre a jelenléted. Végül megkerestelek.

idézet:: Haza kell menni. A szégyenhez. A bűntudathoz. A félelemhez. A fájdalomhoz. A veszteséghez. A kudarchoz. A magányhoz. A tévedéshez. Az önátveréshez. A hazugsághoz. Ott kell ülni vele. Kicsinek kell lenni. Ölbe venni. Megérteni. Elfogadni. Átélni. Hordozni. Elbírni. Elviselni. Kihordani. Megszülni. Megszeretni. Megismerni. Megérezni mindenkor, ha működésbe lép. És megvédeni. Nem elmenekülni.

idézet:: "Nem ismerkedünk törött szívvel."

idézet:: Ha bármelyik rész deficites itt, akkor nincs teljesség, nincs kölcsönösség, s a hiány mentén szakadni fog a vászon egy ponton. Mert lehet test mentén is kapcsolódni valakihez, az is egy kötelék, és lehet intellektus mentén is, és az is egy fontos dimenzió, de mégiscsak az érzelmeink azok, amelyek ezt össze tudják fogni és egységben tartani, és ezek akkor a legerősebbek, ha teljes körűek, vagyis fizikai és szellemi alapokon is nyugszanak, és közben állandó érzelmi áramlásban is vannak, s az érzelmi kommunikáció minden érzésnek, a nehezeknek, szorongatóknak és fájdalmasoknak is teret ad. Ezt nem lehet sokszor megélni, ez kétségtelen. Részeinkhez többen tudnak kapcsolódni egy életút során.

idézet:: Számos nőt a testén keresztül szükséges felszabadítani ahhoz, hogy megtapasztalja önmaga létezését. A férfiaknak legtöbbször nem a testükön keresztül, hanem a veszteségérzés megengedésén és az ahhoz való kapcsolódáson keresztül lehet visszaadni a szabadságélményt- Mindkettő nagyon pontosan megmutatja, mitől foszt meg elsődlegesen a mérgező szocializáció. A lányokat a saját testük fölötti kontrolltól, a fiúkat pedig az érzelmi szabadságtól. Mindkettő csonkítás, és mindkettő végzetes. Végső soron mindkettő a test és a lélek kettéhasadásához vezet.

idézet:: A kötődés azt jelenti, hogy benne maradsz az érzésben a félelemmel együtt. Vállalod a kockázatot, átadod magad annak a mély boldogságnak, aminek része a szorongás is, az aggodalom, a sebezhetőség. A kettő együtt jár, nincs egyik a másik nélkül, ez az egység, ez az érzelmi komplexitás. Ezt kell mélyen és szorosan átölelni, amikor a félelemtől nem megijedsz, hanem tudatosan fogadod el, ápolod és hordozod. Ez egyszerre nagyon súlyos. Megrendítő. Sorsfordító. És mérhetetlenül örömteli és felszabadító. Megérkezés. Ez a súly csakis érzelmi biztonságban elbírható. Az érzelmi biztonság pedig a kommunikáció, az érzelmek és gondolatok állandó és egyenletes közlése, és folytonos intimitás. Az egység minden eleme létkérdés, ha egy elem hiányzik, megbomlik az egység. Mert akkor ott valamit le kell takarnod, le kell fedned, el kell rejtened, el kell pusztítanod önmagadból, hogy kibírd. Akkor csak részekben tudsz kapcsolódni, az pedig fogsággá válik így. Megtapasztalni azt, életedben először, hogy figyelnek rád, úgy, ahogyan sohasem figyeltek korábban, beleértve úgy az érzelmi transzparenciát, mint a szellemi partnerséget, a kölcsönös és egyenrangú szexualitást, hordozza az örömét a jelen pillanatnak, a hiábavalóságát a múltnak s a jövő fölötti aggódást. Önkéntelenül félsz, hogy elveszítheted hiszen eddig sosem volt a tied, ez a figyelem pedig életadó erővé válik. Minden azon múlik, hogy együtt tudsz-e létezni ezzel a félelemmel. Az öröm félelmével. A szabadság felelősségével. A veszteség legetőségeivel.

idézet:: És nehéz, hosszas, gyötrő munka. Mert minden nőben ott egy kislány, aki várja haza az apját, s ezért eltűr sok mindent. Vagy minden nőben egy kislány, aki sajnálja az anyját, s azonosul annak terheivel, és öntudatlanul letiltja a saját boldogságát. S minden férfiban egy kisfiú, akit a magányos anyja magához láncolt érzelmileg, s nem engedett el. Vagy egy kisfiú, akiben az anyja a saját érzelmeit büntette meg. Vagy egy kisfiú, aki olyan szeretett volna lenni, mint az apja, mert akkor hátha kapcsolódni tudnak. Vagy éppen másmilyen, mint egy abuzív apa, mert akkor hátha ő különb lesz. De ezekben az esetekben mégiscsak, bárhogy is, de végereményben: a szülőt várjuk haza, hogy szeressen minket. De az a szülő már nem tud hazajönni. Mi tudunk csak. És nélküle.

idézet:: Az érzelmi biztonság a legfontosabb érték, s mégis, milyen nagyon eszméletlenül ritka. Súlyos érzés ráébredni, mi mindent ismételtem eddig, akaratlanul. — Page 137

idézet:: Ha nincs mögötte emberi érzés, empátia, az intellektus köpeny lesz csupán, ugyanolyan unalmas és áthatolhatatlan, merev köpeny, mint önmaga hiánya. — Page 139

idézet:: Belékaroltam, s csak sétáltunk. Nem terápiáltam, nem ítélkeztem, nem szerettem belé, nem korrigáltam sérült apaképemet általa, az ambivalenciát nem vezettem át illúzióba, nem gyógyítgattam rajta csalódottságaimat, s nem oldottam meg az életét. Csak köröztem vele a parkban, és meghallgattam mint barát. Láttam, hol tart, s magamat is láttam, hol tartok. Megtartottam, hogy ne dőljön el, s hazamentem utána. — Page 144

idézet:: Az ellenazonosulás, noha látszólag ellentétes, mégis úgy hat, mint egy azonosulás, mert a referencia ugyanúgy egy másik személy marad, aki hat ránk, s így nem a saját, valós életünket éljük. Végeredményül ugyanaz a magány. — Page 154

idézet:: Csak feküdni egymás mellett. Fogni egymás kezét. Nem csinálni semmit. Szabadon mondani, amit gondolsz, érzel. Akár sírni. Kérdezni. Eszedbe jut valami hülyeség, elmesélni. Egy álmot, egy egyszerű kis történetet. Egy bonyolultat, komolyat. Tanulsággal, tanulság nélkül, mindegy, megosztani egy darabot magadból. Büntetés, szankció, bírság, ítélet, közöny nélkül. Szabadon. Először tehát meg kell érteni. — Pages 161, 185

idézet:: A fájdalom fejlemény, végre érzed, végre érezheted. Átéled a valódi veszteséged, és most elbírod, megbirkózol vele, mi akkor nem volt lehetséges. Gyógyulni kezdesz, és innen, életed végéig gyógyuló leszel. Gyógyulj. Szabad. Önmagad. Az lesz a társad, kinek büntetlenül mondhatsz igazat. Te magad leszel önmagad első társa. Megéled a valós érzéseidet, kifejezed őket. — Page 185

idézet:: Nagyon erős jelzés, ha valaki nem tudja a nemet elfogadni válaszként, akkor az egy józanító marker, hogy erőszakkal állunk szemben. — Page 188

idézet:: Sokáig azt hittem, a gondolataimnak, az érzéseimnek is ki vagyok szolgáltatva, nem tehetek velük szemben semmit. Hosszú és küzdelmes idő volt megtanulnom, hogy ez nem így van. Attól, mert érzek valamit, még hozhatok döntést. Attól, mert a gondolataim valamire kényszerítenek, a döntést az eltérő cselekvésről! mégis én hozom meg. Nem, nem könnyű eltérni a rögzült sémától, ez nem is kérdés. Ez élethosszig tartó, kemény edzés. Tehát akkor van mozgástér. A gondolat és az érzés jelzés, de nem verdikt. Nem végállomás. Nem állandó. Nem parancs. Csak jelzés. De nem te vagy, nem azonos veled. Vannak a gondolatok, és vannak az érzések, és vagy te. Te mindig ott vagy, a gondolatok és érzések pedig változnak. Nekik önmagukban nincsen cselekvőerejük. Cselekvőerőd csak neked van. — Page 192

idézet:: Amikor az érzést már nem bírod el, már nincs hova menekülnie, akkor jön a test, akkor ki fog ülni a bánat, mi nem kapott szót, a test szélére. — Page 193

idézet:: Figyelve van a testemre. Annak szükségére. És ezt lehet. Szabad. Sőt kell. Kötelező! Ha a veszteségre fókuszálok, az bezárja a teret. Ha arra, hogy mire tanít, mutat rá, hívja fel a figyelmet, akkor az kinyitja. — Page 194

idézet:: egy kiszolgáltatott helyzetben lévő ember nem képes azonnal befogadni a valóságot. Mert az annyira ellentmondana az illúziónak, amit épített, amibe kapaszkodik, amiben él. De minden egyes hazugság egy kis hajszálrepedést okoz. Ha elfojtja, akkor gyengül, és egyre többet kibír. De ha megengedi magának az érzést, a fájdalmat, akkor elkezd benne tudatosodni. És ez a tudatosodás erővé áll össze, és amikor a kis apró felismerések nagy erővé érnek, akkor hirtelen be fogja tudni fogadni a teljes valóságot. Akkor már nem harít, nem dűlöngözi magát többet, akkor eljön a pillanat, amikor kimondja az igazat. És ott, akkor az igazság pillanatában már van annyira erős, hogy cselekedni tudjon. — Page 202

idézet:: Ahogy itt állok, a háttérben szétárad bennem a szomorúság, a veszteség és a méltatlanság. De az előtérben már átkarol a saját méltóságom. — Page 207

idézet:: Az egyedüllétem most egyszerre a fájdalma, a szabadsága, az erőm, a hiányom, a vágyakozásom, az egyensúlyom, a tudatosságom, a felnőttségem, a tévedésem, a javítételem, a tanulásom, és a szerelmem hitele is. — Page 207

idézet:: a pusztán alkotói képzeletbe és intellektusba vezetett élet hogyan tartja elfojtásban a mögötte rejlő érzelmeket, azt a látszatot keltve, hogy foglalkozva van velük, miközben valójában csak esztétikailag van, de nincsen, s mindez hogyan vezet végül az intimitás hiányába egy egyébként magasan intellektuális kapcsolatban. — Page 209

idézet:: Akkor is felelős vagy, ha a döntésed nem tudatos, mert azért is felelsz, hogy tudatosítsd a döntéseidet. — Page 210

idézet:: Az erőfeszítés igazolása, a megfelelés kényszere, a szeretet illúziója, vágya, reménye, az e képet sulykoló társadalmi nyomás, a családi minta, a séma kémiája mind összefognak, és benne tartanak: kész, te csak szeretni akarsz, de már rég függőé vagy. Mindannyian ezt akarjuk tulajdonképpen, csak az eszközeink mások: ki kifelé, ki befelé halad érte. — Page 223

idézet:: És minél nagyobb az eltérés a fenntartott, idealizált látszat és a mögötte húzódó valóság között, annál komolyabb ideológiát kell szőni a csupasz hézagok kitömésére, és annál tovább marad az egyén a gyerekkor fogságában. — Page 226

idézet:: Kifejleszted az erőt, hogy elbírod a saját fájdalmaid. És megérzed a saját méltóságodat benne. Meghaladod az agyadat, és odamész az érzéseidhez, és velük lélekezel a gondolataid kizárólagossága helyett. Együtt lélekeztek, mind, egyben. Te vagy a saját családod. Amíg el nem jutsz a saját hazugságodig, a saját kínzó magadra utaltságodig, addig ennek nem lesz vége. — Page 227

idézet:: Mert van a függőségnek egy ilyen mély, alattomosan működő húzó-húzó ereje, hogy minden tudást elfelejtesz, vagy félreteszel, és minden racionalitásnak és józanságnak fölé nő a reményed, a hited, az akarásod, a vágyad, a sóvárgásod, az a félelem, hogy ha ezt az érzést elveszíted, akkor meghalsz, egy égő, regresszív pánik a mellkasban, ami legyőz mindent, tömény sötétséget látsz mindenütt, s csak egyedül az a másik, a téged szinte megölő szerelmed, ott tűnik fel egyetlen fényként. Noha az a fény éppen a belőled elszívott élet ereje. De kívánod, és vágyod, mert az övé, ott van nála a soha be nem teljesült, de illúzióként hazudott gyermekkor íze és biztonságot hazudó ölelése. A soha meg nem élt szeretetet hajszoljuk benne. — Page 227

idézet:: Békés elengedés kellene, de ez függővel nem lehetséges. Tagadni, vádolni, hazudni fog a végsőkig átírt valóságképpel, erre számíthatsz. S amíg te magad is függő vagy, partner leszel ebben a véget nem érő magyarázkodásban. Ezért hat, mivel kívülről nem lehetséges, belülről kell elrendezned ezt. Úgy látni őt, mint a legfájabb részed kivetülését, és ezért a saját, belső, legfájabb részeddel kell békét kötnöd, hogy őt is elengedhesd útjára, meg magadat is szépen. Nem menekülni többet. Nem cserélni testet testre meg lelket lélekre. Csak elköszönni csendben, kifelé, s az összes munkát nem irányába, hanem befelé végezni el, annak gyökeréig merészkedve. — Page 229

idézet:: Nem kell többé senkinek magyaráznom a tetteimet. Lefogtam a két kezemet, a két lábamat, hogy megmaradjak, csak én tudom, milyen erő van mögöttem. A legszerethetőbb részem tartom így életben, azt, aki független tőle. Nem viszem oda többé magamat, ahol bántanak. — Page 230

idézet:: De beleengedem magam a fájdalom szabadesésébe a tudat jelenlétével, mi a szilárd elhatározásom a vissza nem térésre és egyben a mély érzelmi együttérzésem a saját veszteségemmel, és ennek megélése eláraszt a nyugalom és az öröm érzésével. — Page 232

idézet:: Mintha ki volnék bélelve belülről az érzéseimmel, és azok megtartanak, ha eldőlnék. — Page 232