sztoicizmus

A sztoikus filozófia vagy sztoicizmus hellenisztikus filozófiai irányzat, amely a klasszikus görög-római ókorban virágzott. Különlegessége a kozmológiai megközelítés, amely a világ holisztikus megértésére irányul, amelyből egy univerzális alapelv fakad, amely minden természeti jelenségben és természeti összefüggésben érvényesül.

A sors derűs elfogadását és az önuralmat hirdeti, a természettel való harmóniában való törekvést és a zavaró érzelmektől való elszakadást. A sztoikusok úgy vélték, hogy az erény gyakorlása elegendő az eudaimonia (εὐδαιμονία) eléréséhez, a jól megélt élethez.

Kr. e. 310 körül Kitioni Zénón által Athénban alapított, az antik korban és kora középkorban igen befolyásos sztoikus filozófiai iskola tanainak az összessége volt. A „sztoikus" szó a görög Στοά = sztoa = „(oszlop)csarnok", „terasz" szóból ered, mivel az előadásokat és összejöveteleket az athéni piactér előcsarnokaiban tartották.

Forrás: Wikipédia