semi-opera

= drammatick opera

Ezek maszkjáték-szerű jelenetekből álltak össze, szereplőik pedig egyszerre beszélő, táncoló és éneklő karakterek voltak. Első példái a műfajnak Thomas Betterton Shakespeare adaptációi, melynek zenéjét Matthew Locke szerezte. Locke halála után a műfaj második fénykorát Purcell szemioperái jelentették, nevezetesen Arthur királyt és A tündérkirálynőt. (wiki)