pianoforte

A "pianoforte" egy régebbi elnevezés a zongorára, amelyet a hangsúlyozott dinamikai változásokra képes hangszerként a XVIII. században találtak fel. A kifejezés tulajdonképpen az olasz "piano e forte" kifejezés rövidítése, ami annyit jelent, hogy "halk és erős". Ez a név azért alakult ki, mert a zongora képes volt a hangok dinamikus változásaira reagálni, szemben a korábbi zongorakulcsos hangszerrel, a csembalóval vagy a klavikorddal.

A Cristofori-féle fortepiano Cristofori nevéhez köthető, aki a 18. század elején Itáliában kifejlesztette az első olyan hangszerét, amely már a modern zongora előfutárának tekinthető. Cristofori zongorája már rendelkezett olyan jellemzőkkel, mint a billentyűk mechanikus megoldása, amely lehetővé tette a dinamikus játékot, vagyis a különböző hangerők közötti könnyű váltást.

A Cristofori-féle fortepiano és a későbbi pianoforte közötti fő különbségek a hangszer mechanikájában és hangzásváltozásaiban voltak. A korai fortepiano hangzása még közelebb állt a csembaló vagy klavikord hangjához, míg a későbbi zongorák már közelebb álltak a modern zongorák hangzásvilágához. A zongorák kifejlődésével a hangszergyártók egyre finomabb mechanikai megoldásokat alkottak, amelyek lehetővé tették a hangok sokkal finomabb és dinamikusabb kontrollját.

Összességében a pianoforte és a Cristofori-féle fortepiano közötti különbség a hangszer evolúciójának és technológiai fejlődésének történetében rejlik. A pianoforte az elődjeinek fejlesztésével és további újításokkal vált a modern zongorává, amelyet ma is ismerünk és használunk.