Kálnoky László - Szférák zenéje

Link

Szférák zenéje

Meg-megrezdülök, mint hangvilla-ág,
ha olykor álmélkodva fedezem fel,
hogy mossa sziklabörtönöm falát
az egyetemes, örök zenetenger,
s derűje a boldog harmóniának,
ha foszlányokban is, cellámig árad.

Fejem fölött zenéje hömpölyög
az égre írt hangjegykolosszusoknak;
óriás tűzgömbök, csillagködök
ütemre mért, zárt összhangban forognak,
s akkordjaik oly világról beszélnek,
melytől elszakadtam, s melyet nem értek.

E szebb világból hangzó zengzetek
hulláma ringatott valaha engem,
ki az örök tudás lángja helyett
a tudat halvány mécséért esengtem,
s végül kikönyörögtem a kegyelmet,
mely kínzó rögeszmém és mindenem lett.

Boldog hangok, tudom, a nagy hazát
örökre elvesztettem, hol ti laktok.
A földbe gyökereztem, mint a fák,
s itt halok meg, hol bűzös emberaklok
közül kígyózva csap magasba néha
a szenvedés, mint sistergő rakéta.

A sorsa ellen lázadó parányt
így nyomja el a Végtelen szeszélye.
Egyéniségem terhe visszaránt,
ha hívogat a mindenség zenéje,
melyből pár alamizsna-porszemecskét
hullat a gúnyos Könyörületesség.

Hatástörténeti háttér

• Kálnoky László (wiki)
  • 1912-1985
  • a Nyugat harmadik nemzedékébe tartozott
  • költészetére, világképére végletes pesszimizmus, a tragikumot groteszkbe fordító látásmód jellemző
  • '47-től műfordító is
  • Iszlai Zoltán utal arra, hogy nem utolérte, hanem megteremtette az elvárásokat
    • "eltussolandó visszásságaink egyike volt, s már-már kultúrbotrány számba megy, hogy tilos és ildomtalan lehetett-légyen pesszimista költészetet mívelni"
• a mű eredetileg magyar nyelven íródott

Recepciótörténet

• Az igazság az, hogy a filozófus teljes rangjára csak bölcselő emelkedhet, költő nem. Ugyanakkor napnál világosabb, miszerint a LÉTEZÉS RÉMSÉGEI-nek öt darabja (a Gyászos végű kaland, a Szférák zenéje, A dicsőség törmelékei, A kárhozottak hímnusza és az Óda a reménytelenséghez) oly versek, amelyek valamely neoegzisztencialista^[1] filozófiához Prolegomenául^[2] szolgálhatnának, s az egy Szabó Lőrincen kívül kevesen írtak hozzájuk foghatót. (Határ Győző - Irodalomtörténet - link)