Jean-Paul Sartre - Az undor

Az undor

Idegen szavak

Említések

Vélemény

Idézetek

idézet:: ez az undor. Az undor nem bennem van: érzem, hogy ott van a falon, a nadrágtartón, mindenütt körülöttem. Teljes egységben van a kávéházzal, én pedig benne vagyok.

idézet:: az idő túlságosan széles, az idő nem hagyja kitölteni magát. Mindaz, amit belemerítünk, megpuhul és kinyúlik.

idézet:: ez még nem dallam, csak hangjegyek, milliárd apró rezgés. Nem ismernek pihenést, kérlelhetetlen rend szüli és pusztítja őket, és nem engedi, hogy önmaguk kedvéért újrakezdődjenek.

idézet:: képtelen vagyok megkülönböztetni a jelent a jövőtől, de az, ennek ellenére, létezik, és lassan megvalósítja magát.

idézet:: Emlékeimet jelenem segítségével teremtem. [...] Hiába remélem, hogy megtalálom a múltat: képtelen vagyok megszökni magam elől.

idézet:: egy ember mindig történetek elbeszélője, tulajdon történeteitől és mások történeteitől körülvéve él, ezeken a történeteken keresztül lát mindent, ami megesik vele; és úgy próbálja élni az életét, mintha elmondaná. Csakhogy választani kell: élni vagy elmondani.

  1. oldal - értékes gondolatok az életről

idézet:: Ismét teljes a csönd, de ez már nem ugyanaz a csönd, mint az előbbi.

idézet:: Csak az a baj, hogy fiatalkoromban túl sokat untattak efféle históriákkal. Pedig nem születtem proficsaládba. Dehát amatőrök is vannak: a titkárok, a tisztviselők, a kereskedők, mindazok, akik kávéházakban hallgatják a többieket: amikor közelednek a negyedik X-hez, úgy érzik, hogy tapasztalatok feszítik őket, s másként nem képesek kiönteni magukból őket. Szerencsére gyerekeket csinálnak, s kötelezik őket, hogy ott helyben elfogyasszák tapasztalataikat. El akarják hitetni velük, hogy múltjuk nem veszett el, hogy emlékeik kondenzálódtak, puhán bölcsességgé sűrűsödtek. Ó, milyen kényelmes múlt! A múlt, zsebkönyv-formában, aranykötéses kis könyv, tele aranyköpésekkel. „Higgyen nekem, én tapasztalatból beszélek, amit tudok, azt a magam életéből tudom.” Csak nem vállalkozott arra az Élet, hogy gondolkodjék helyettük? Minden új eseményt régi eseményekkel magyaráznak – a régit pedig még régibbel, mint azok a történészek, akik Leninből orosz Robespierre-t csinálnak, Robespierre-ből pedig francia Cromwellt: lényegében véve nem értettek meg semmit az egészből... Nagyképűségük mögött könnyű meglátni a mogorva lustaságot: látszatokat látnak elvonulni, nagyot ásítanak, s azt gondolják magukban, hogy nincsen új a nap alatt.

idézet:: Mindegyiküknek megvan a maga kis személyes rokonsága, amely megakadályozza, hogy ráébredjen tulajdon létezésére; mindjárt azt hiszik, hogy nélkülözhetetlenek valaki vagy valami számára.

idézet:: a humanizmus minden emberi magatartást magába foglal és összeolvaszt. Ha az ember nyíltan szembeszáll vele, az ő malmára hajtja a vizet; a humanizmus éppen hogy ellentéteiből él.

idézet:: Csakhogy ezt az esetlegességet úgy akarták legyőzni, hogy kitaláltak egy szükségszerű lényt, aki önmagának oka. Márpedig egy szükségszerű lény nem képes megmagyarázni a létet: az esetlegesség nem látszat, nem hamis látszat, amit szét lehet foszlatni; Az esetlegessé abszolútum, és ennek következtében a tökéletes véletlen. Minden véletlen: ez a kert, ez a város, én magam. Ha az ember olykor rádöbbenhete, felkavarodik a gyomron, és minden lebegni kezd

idézet:: A létezés nem olyan dolog, amit távolról is el lehet gondolni: hirtelen, egész súlyával a szívére kell nehezednie, akár egy hatalmas, mozdulatlan állatnak - vagy pedig nincsen többé semmi.

idézet:: Miközben az ágak inbolygását néztem, azt gondoltam magamban: a mozgás sohasem létezik egészen, a mozgás átmenet, közvetítő két létezés között, hangsúlytalan ütemrész. Fekészültem rá, hogy megfigyeljem a mozgásokat, amint kilépnek a semmiből, fokozatosan megérnek, kibomlanak; végre megleshetem a születés közben a létezést.

idézet:: Egyszerre csak léteztek, s azután egyszerre csak nem léteztek: a létezésbek nincs emlékezete; mindabból, ami elmúlt, nem őriz meg semmit - egyetlen kis emléket sem.

idézet:: egyedül a zenei dallamok hordják magukban büszkén, szükségszerűségként, tulajdon halálukat.

idézet:: Csöppet sem csodálkoztam, tudtam, hogy ez a Világ, a mezítelen Világ, amely egyszerre csak megmutatta magát, és fulladoztam a dűtől, annyira haragudtam erre az írdatlan, képtelen létre. Még azon sem tűnődtem el, hogy vajon honnan jön ez az egész, vajon hogyan lehetséges, hogy a világ létezik - és nem a semmi. És mindennek semmi értelme, a világ mindenütt jelen volt, mögöttem. És mielőtt a világ létezett volna, nem létezett semmi. Semmi. Olyan korszak nem volt, amikor a világnak lehetett volna nem léteznie. Ez idegesítette legjobban: hát persze, egy ilyen cseppfújós lárva létezésének semmi oka, és semmi célja sincs. De nem léteznie nem lehetett. Elképzelhetetlen volt: ahhoz, hogy az ember elképzelje a semmit, már ott kellett állnia a világ közepén, elevenen, tágra nyitott szemmel; a semmi nem egyéb, mint gondolat, amely ott lebeg a végtelenségben; ez a semmi nem a létezés előtti időből érkezett, maga is létezés, akár a többi, és egy sereg egyéb létezés után bukkant fel.

idézet:: A dolgok, mintha csak gondolatok lettek volna, félúton megakadtak, megfeledkeztek egymásról és önmagukról, elfelejtették, hogy mit is akartak gondolni, ott maradtak, imbolyogva, fura kis jelentés volt bennük, de túlnőtt rajtuk.

232: találka

idézet:: Tudom. Tudom, hogy többé senkivel és semmivel sem találkozom, aki és ami szenvedélyt ébresztene bennem. Megszeretni valakit, az nagy vállalkozás. Energia szükséges hozzá, nemes érzelmek, elvakultság... Sőt, van egy pillanat, mindjárt az elején, amikor át kell ugrani egy szakadékot: ha az ember okoskodni kezd, nem teszi megm és én tudom, hogy soha többé nem ugrom át azon a szakadékon.

idézet:: De mindezeket a részleteket olyan nagyvonalúan és olyan sután ábrázolták, hogy tökéletes összhangban voltak a kép többi részével

idézet:: Azt hittem, hogy az ember ragyoghat a gyűlölettől vagy a haláltól. Micsoda tévedés! Igen, azt hittem, hogy létezik a Gyűlölet, hogy ráborul az emberekre, és fölemeli őket önmaguk fölé. És természetesen kizárólag én vagyok az, aki gyűlöl, kizárólag én, aki szeret.

263: városok és természet

idézet:: csinálni valamit, az annyi, mint megalapozni a létünket — és bőségesen elég lét van amúgy is.

idézet:: És a hangversenytermek tele vannak megalázott és megszomorított emberekkel, akik behunyják a szemüket, és sápadt arcukat megpróbálják felvevő antennává átalakítani. Azt képzelik, hogy az elfogott hangok végigfolynak bennük, hogy a hangok édesek és táplálóak [...], azt hiszik, hogy a szépség szánakozik rajtuk. A barmok.

idézet:: és a felszín alatt ott várakoztak mindazok a kellemetlen gondolatok, amelyek megfogalmazatlan kérdések, néma megdöbbenések alakjában jelentkeznak, s most már sem éjjel, sem nappal nem hagynak nyugton.