De institutione musica

Boethius "De institutione musica" vagy "De musica" című műve az egyik első zenei szöveg volt, amelyet 1491 és 1492 között Velencében nyomtattak ki. A hatodik század elején íródott, és segített a középkori teoretikusoknak a kilencedik századtól kezdve megérteni az ókori görög zenét. Mint görög elődei, Boethius is úgy vélte, hogy a számtan és a zene összefonódnak, és kölcsönösen erősítik egymás megértését, valamint együtt példázzák a rend és harmónia alapelveit az univerzum megértésében, ahogyan azt az ő idejében ismerték.

A "De Musica" című művében Boethius bevezette a zene háromféle osztályozását:

A "De musica" I.2-ben Boethius a "musica instrumentis"-t úgy írja le, mint ami feszültség alatt (pl. húrok) keletkezik, szél által (pl. aulosz), víz által vagy ütőhangszerekkel (pl. cintányérok). Maga Boethius nem használja az "instrumentalis" kifejezést, amit Adalbold II. utrechti püspök (975–1026) használt az "Epistola cum tractatu" című művében. A kifejezés sokkal gyakoribb a 13. században és később. Ezekben a későbbi szövegekben a "musica instrumentalis" határozottan kapcsolódik az általánosan hallható zenéhez, beleértve a vokális zenét is. A tudósok hagyományosan feltételezik, hogy Boethius is ezt az összefüggést tette meg, valószínűleg a fúvós hangszerek ("administratur ... aut spiritu ut tibiis") címszó alatt, de Boethius maga soha nem ír külön az "instrumentalis"-ról a nagyon rövid leírásában.

Az egyik munkájában, a "De institutione musica"-ban Boethius azt mondta, hogy "a zene annyira természetesen egyesül velünk, hogy még ha szeretnénk sem tudnánk megszabadulni tőle." A középkorban Boethiust több olyan szöveghez kapcsolták, amelyeket a szabad művészetek tanítására használtak. Bár nem foglalkozott a trivium tárgyával, sok értekezést írt a retorika, a nyelvtan és a logika alapelveinek magyarázatáról. A középkorban ezek a művei gyakran használták a három alapművészet tanulmányozásakor. R. W. Southern történész Boethiust "a középkori Európa iskolamesterének" nevezte.

A "De Musica" egy 1872-es német fordítása Oscar Paul életműve volt.

forrás: wiki