45. szimfónia

Haydn

• sajátos hangnemválasztás (fisz-moll)
• szokatlan hangnemi vezetés
  • nem párhuzamos dúr, vagy domináns moll, hanem mindkettő
  • A-dúr, majd a-moll, és cisz-moll
  • kidolgozás A-h
• hirtelen kitartott szünet
• a visszatérés egy másodlagos kidolgozás

A mű keletkezésének ideje: 1772. A "Búcsú" melléknév története a következő: Esterházy herceg egy ízben szokatlanul hosszú "hangversenyévadra" kötelezte zenekarának muzsikusait, mivel ő maga szívesen és sokáig tartózkodott Eszterházán. A zenészek - akik családjuktól távol nem sok örömet leltek a magyarországi rezidencián - Haydnt kérték meg, járjon közbe ügyükben a hercegnél. A "közbenjárás" céljára Haydn legalkalmasabbnak a fisz-moll szimfóniát vélte, amelynek befejező tételébe a szó szoros értelmében belekomponálta a zenészek egyenkénti távozását. Végül csak két hegedűs maradt a helyszínen - feltehetően maga Haydn és Tomasini. Amikor ők is távozni készültek, Esterházy Miklós ráébredt a szimfónia "mondanivalójára", és beleegyezett, hogy másnap az udvar Bécsbe költözzék. Forrás